És íme, eljutottam odáig hogy végre életem egyik leghatalmasabb csalódásáról (mármint jó érelembe) ami végül a legnagyobb kedvenc sorozatommá vált röpke 2 rész után.
Mielőtt neki kezdenék itt a bővebb kifejeztéseknek és pontokba foglalnám hogy miért is ajánlanám én ezt a sorozatot bárkinek ( azaz B Á R K I N E K), előtte leírnám miért is mondom hogy a Farkasbőrben (ami aztán igen szakszerű fordítása a Teen Wolfnak) pozitívan csalódtam.
Tehát, kezdjük az elején. Igazából egy röpke pillantásból megállapítottam hogy: Áh, ez nem nekem való, a cím is milyen már, Tini Farkas, tökre izgalom gerjesztő. Aztán egy teljesen véletlen folytán eljött a pillanat amikor, áh, vájunk csak, én unatkozok, áh, várjunk csak én NAGYON unatkozok. És hát itt történt hogy jött a Teen Wolf. És akkor el is jutottunk a második pontig, miért is szeretem én ezt a sorozatot annyira:
Kezdjük is a történettel (igazán nagyon jó vagyok story írásban, aham, azért szoktam mindig más forrást megjelölni itt, de most hero leszek!):
A főszereplő Scott fiú, egy igazi lúzer, legjobb barátjával Stilessel együtt. Igazából nincs semmi különösebb szerepük az iskolába, nem vezéregyéniség egyik sem, így elvannak egymással, üldögélnek a lacrosse meccseken a kispadon. Legalábbis így volt, aztán Stiles elindít egy lavinát, kihallgatja apucija üzenteit (mivel az apuci Beacon Hills seriffje), ahol is kiderül hogy egy nőt kettévágtak. Így hát két bátor főhősünk neki vág egy sötét erdőnek megkeresni ezt a nőt (illetve annak két darabját). Egy véletlen baleset során Stilest elkapja az apuci, hazaviszi, azonban Scott ott marad, akit megharap valami. Na vajon mi? Áhá, egy farkas!
És itt az ok hogy én miért is nem írok storylinet. És itt az ok hogy linkelem is a wikipédiát egy normális leírásért!